A 2026/27-es akadémiai évben Vásárhelyi Máté hosszútávfutó viselheti az ELTE Sport Arca kitüntető címet. Interjúnkban céljairól, az élsportolói és tanári pályáról, illetve a mozgás közösségformáló erejéről is beszélgettünk testnevelés-földrajz tanárszakos hallgatónkkal.

Mikor vált az életed meghatározó részévé a sport?
A futással komolyabban a Covid-időszak alatt kezdtem el foglalkozni. Az online oktatás miatt több időm maradt, sokat edzettem, és bár akkor még amatőr szinten sportoltam, élveztem a fejlődést. Nem az volt a célom, hogy élsportoló legyek, egyszerűen szerettem futni és versenyezni.

Miért éppen a futás lett a fő sportágad?
Úszom és kerékpározom is, tehát a triatlon közel áll hozzám, de a futás áll a legközelebb a szívemhez. Rengeteg verseny van, sokféle táv közül lehet választani, és úgy éreztem, ebben tudok a legnagyobbat fejlődni.

Mennyire volt nehéz összeegyeztetni az egyetemet és az élsportot az elmúlt években?
Az első évek kifejezetten nehezek voltak, hiszen a tanárképzés sok kötöttséggel jár. Gyakran futva mentem órára vagy futva indultam haza az egyetemről, hogy beleférjen a heti 15 órányi edzés. A harmadik év volt a legmegterhelőbb, de megtanultam jól beosztani az időmet.

Mennyire támogatta az egyetem a sportpályafutásodat?
A tanáraim végig támogatóak voltak. Nem nagyon éltem külön kedvezményekkel, de pozitívan fogadták, hogy a sport fontos része az életemnek. A testnevelés szakon számos hallgató sportol, sokuk ugyanakkor kénytelen feladni a versenyzést. Számomra a futás előnye, hogy a mindennapokba, akár a közlekedésbe is beépíthető.

Volt olyan pont, amikor felmerült benned, hogy abbahagyod, mert ennyi minden már nem fér bele egyszerre az idődbe?
Az, hogy teljesen abbahagyjam, nem, attól viszont tartottam, hogy kevesebb idő jut majd az edzésekre. A sérülések nehéz időszakot jelentenek, de ilyenkor próbálom más szemszögből nézni a sportot, és nem csak az eredményekre koncentrálni.

Milyen céljaid vannak a következő időszakra?
A célom egyszerű: mindig jobb szeretnék lenni. Több szakágban is versenyzem, de a maratoni távon különösen motivál, hogy egyre közelebb kerüljek a 2 óra 10 perces időhöz. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy az edzés örömforrás maradjon. Ha a folyamatot nem élvezzük, az eredmények önmagukban keveset érnek.

Mit adott hozzá az egyetem a sportkarrieredhez?
A testnevelés szak tudományos hátteret adott. Az anatómia, a humánbiológia vagy a biokémia segített jobban megérteni a teljesítmény mögött álló folyamatokat. Mindig azt kerestem, hogyan tudom a tanultakat a saját edzésmunkámban is hasznosítani.

És fordítva, a sport hogyan segítette a tanulmányaidat?
Sokan a kitartást emelik ki, én inkább a fókuszáltságot mondanám. Ha naponta több órát edzek, akkor a fennmaradó időt tudatosabban kell beosztanom. Ez segített abban, hogy koncentráltabban végezzem az egyetemi feladataimat.

Voltak kedvenc tárgyaid az egyetemi évek alatt?
A humánbiológia és a biokémia különösen közel állt hozzám. Nagyon érdekel a teljesítménydiagnosztika, a terhelésélettan és a mozgás tudományos vizsgálata. A szakdolgozatom is ehhez a területhez kapcsolódik, és hosszabb távon sem zárom ki, hogy ebbe az irányba induljak tovább.

A tanárképzés végéhez közeledve milyen terveid vannak a pedagóguspályán?
Mindenképpen szeretném kipróbálni magam tanárként. Jelenleg is tartok edzéseket az egyesületemben, ezért el tudok képzelni egy olyan pályát, amelyben a tanítás és az edzői munka egyszerre van jelen. Szerintem a kettő jól összeegyeztethető.

Mit jelent számodra az ELTE Sport Arca cím?
Nagy meglepetés volt, amikor megtudtam, hogy megkapom a díjat. Amikor láttam, hogy korábban kik kapták meg ezt az elismerést, nem gondoltam volna, hogy én is közéjük kerülhetek. Nagyon örülök neki, megtiszteltetésnek érzem. Szerintem a sport népszerűsítéséhez nem feltétlenül csak olimpikonokra van szükség, hanem olyan emberekre is, akik hitelesen képviselik a mozgás szeretetét.

Mit szeretnél közvetíteni ebben a szerepben az ELTE hallgatói felé?
Azt, hogy mindenki találja meg a hozzá közel álló mozgásformát. A futás ma egyre népszerűbb, és jó példa arra, hogy a sport nemcsak egészséget ad, hanem közösséget és kapcsolati hálót is épít, hosszú távon pedig sokat számít a saját jóllétünk szempontjából. Persze nem kell mindenkinek feltétlenül a futást választania, összességében úgyis az a lényeg, hogy rendszeresen mozogjunk.

Mit tanácsolnál azoknak, akik egyszerre szeretnének magas szinten sportolni és tanulni?
Érdemes több lábon állni. A sport csodálatos lehetőség, de fontos, hogy legyen mellette egy olyan hivatásunk vagy szakmánk is, amelyre építhetünk, amely biztonságot ad, segít elkerülni a kiégést, és a sportkarrier utáni időszakra is perspektívát kínál. Számomra ezért fontos egyszerre építeni a sportolói és a pedagógusi pályát.